Napjaink nagy divatja a testékszer és a maradandó testmódosítás. Ennek a trendnek számos oka van, egy későbbi írásban tervezem is jobban kibontani a témát, most azonban nem a divat létrejöttéről, hanem annak extrém eseteiről van szó, melyek megkeseríthetik, rosszabb esetben pedig tönkre is tehetik a módosítás alanyának az életét és itt most nem a provokatív tetoválásod miatt beszólogató főnöködről van szó.

     A testmódosításnak sok fajtája van. Enyhébb formája a testékszer, egyszerű szolid piercing a szájban, szemöldökben, orrban vagy egyéb helyeken. Az ilyen beavatkozás nem is igazán testmódosítás, egyedül az általuk okozott apró lyukak miatt nevezhetjük annak őket. Bár külsőre feltűnőek, az általuk okozott seb az ékszer kivétele után hamar begyógyul. Kicsit maradandóbb módosulást okoznak a tágítók, melyek már a 10 milliméteres átmérő felett garantáltan nem gyógyul be szépen összevarrás nélkül. A tágítók leggyakoribb fajtája a fültágító, egy alapból veszélytelen ékszer, gond maximum akkor lehet vele, ha a tágítás túl gyors ütemben történik, vagy nem steril körülmények között történik a behelyezése, de ettől még csak a legritkább esetben okoz komoly kellemetlenséget egy kis fájdalmon túl.

     Az első, már valóban káros testmódosítás a tágítók felhasználása a test más részein. Elég megnézni a száj vagy orrtágítókat. Emelkedjünk felül szubjektív érzéseinken azzal kapcsolatban, hogy esztétikus-e az, ha belelátni valaki szájába, vagy orrába, és koncentráljunk csak az objektív ártalmakra. Egyrészt fülcimpánkhoz képest szánk és orrunk érzékeny és feltűnő terület, így az ott elhelyezett ékszerek kivétele után még varrás esetén is maradnak sebhelyek. Másrészt orrunk az a szerv ami a beszívott levegőből kiszűri a szennyeződéseket, megkötve azokat az orrváladékban, emiatt az elfertőződés esélye magas, a szánkban pedig ugyanez igaz az a nedves és meleg környezet és az ételmaradékok miatt. Harmadrészt a nyál és főleg nátha esetén a takony folyékonyságuk okán bármilyen lyukon át kiszivárognak ha akarjuk ha nem, és amíg az orrlyukadat zsebkendővel be tudod fogni, a szádat pedig be tudod csukni, addig egy üreges tágítóval nem tudsz mit kezdeni.

     Azonban ennél van egy jóval veszélyesebb új divat, melynek még a hosszútávú hatásait sem ismerjük mégis egyre többen  vállalkoznak rá. Ez a szemtetoválás. A szem köztudottan az egyik legérzékenyebb szerv, még lézeres, tehát gép által végzett műtét esetén is figyelmeztetnek a kockázatokra, hiszen egy rossz mozdulat, miatt mélyre ment vágás a szemhártya ideiglenes eltávolítása során akár vakságot is okozhat, ha pedig a szikén egyetlen baktérium is van, szintén a látásunk bánhatja. Ezt a kockázatot azonban hatványozza, ha a szemhártya két rétege közé festéket fecskendezünk be, hiszen egy minimális érzékenység is visszafordíthatatlan gondokat okozhat a szemben(normális tetoválásoknál is előfordul érzékenység, de ilyen esetben kenőcsökkel szépen lassan elmulasztható a gyulladás).

     A szomorú az egészben, hogy az egyre több megvakult ember ellenére a szemtetováltak száma növekszik, legutóbb egy lengyel lány vesztette el a látását ostobasága miatt, mivel a legtöbb ember nem néz utána a kockázatoknak, mielőtt belevág egy ilyen veszélyes testmódosításba. A legnagyobb gond, hogy a szemtetoválók nagy része  semmiféle szemsebész végzettséggel nem rendelkezik, így gyakorlatilag semmivel sem képzettebbek, mint a hétköznapi tetoválók, piercingesek, ez pedig azt jelenti, hogy a szem felépítését maximum felszínesen ismerik, és egy hétköznapi bolti steril fecskendővel juttatják a szembe a festéket nem pedig profi műszerekkel. A legújabb áldozat is emiatt vakult meg, ugyanis a rendelkezésre álló információk szerint a "szakember" túl mélyre szúrt, így festéket juttatott a szem olyan rétegébe is, ahol annak nem szabadna lennie.

     Ilyen esetekben persze lehet azt mondani, hogy "aki ilyen hülye, az meg is érdemli", de a felelősség nem egy személyt terhel. Valóban felelős az is aki bevállalja ezeket az őrültségeket, hiszen senki sem kényszeríti erre, de ezek az emberek jórészt éretlen feltűnési viszketegségben szenvedő emberek, akik emiatt könnyen manipulálhatóak, innentől kezdve pedig maximálisan felelős ezekért az esetekért az a tetováló is, aki 1-2 a szemről szóló írás elolvasása után, a kockázatok és a szakértelem hiányának közlése nélkül vállal ilyen beavatkozásokat. Emellett felelőssége még van a "valósítsd meg önmagad" típusú embereknek is az ember környezetében, ugyanis egy valódi barát egy, amennyiben tisztában van a kockázatokkal, abban az esetben semmiképpen sem támogat egy ilyen ötletet.

     Végszóként csak annyit, hogy én is viseltem sokáig nem is kevés piercinget, a tetoválást bizonyos esetekben az ember pszichéjének szemszögéből kifejezetten hasznos dolognak tartom, de általában érdemes azt a módszert követni, hogy miután kitalálja az ember, hogy valami maradandó dolgot bevállal, várjon egy évet, nézzen utána a lehetséges problémáknak, kérdezze meg az őt jól ismerő embereket a témával kapcsolatban és ha egy év elteltével is ugyanolyan lelkes az ötlet kapcsán, akkor vállalja be bátran.

     Kevés izgalmasabb és nézőcsalogatóbb alapkoncepció létezik egy tévéműsor számára, mint egy túlélőshow, ahol alkalmatlan celebeket, vagy éppen magasan képzett hivatásos túlélőket dobnak a természet nem is olyan lágy ölére pár napra, extrémebb esetekben akár egy hónapra is. Az ilyen műsorok titka az, hogy az ember szereti megismerni a határait, de ezt lehetőleg a fotelban ülve tenné meg szívesen ezért inkább azonosul egy ismert emberrel akiről, bár tudja, hogy direkt került extrém helyzetbe, de az erre utaló kevés jel miatt ez nem zavarja. A túlélőműsorok legsikeresebbike pedig vitathatatlanul a Túlélés törvényei, aminek a koncepciója a következő: Bear Grylls egyedül néz szembe a föld legextrémebb civilizációtól távol eső helyszínei által kínált kihívásokkal és mindezt hét teljes napon át. A valóság természetesen kicsit más, ami nem is kis megosztottságot okoz a híres túlélő személye kapcsán. 

     Na de ki is ez az ember és miért lengi körül ennyi tisztelet és megvetés? Edward Michael (becenevén Bear) Grylls egy 1974-be született angol férfi , aki sokoldalúbb már szinte nem is lehetne. A London University-n befejezett tanulmányai után az SAS-ben 3 évet szolgált, aminek ejtőernyős balesete miatti gerinctörése vetett véget. Valljuk be őszintén, egy ilyen tragédia után mi jó eséllyel összeroppannánk és hanyagolnánk minden megterhelő dolgot teljesen érthető okokból. Bear azonban nem így tett és 23 évesen a legfiatalabb hegymászóként feljutott az Everest csúcsára és ez csak egy volt a sok rekordja közül. Eredményeit nem kívánom a végtelenségig sorolni, legyen elég annyi, hogy földön, vízen és levegőben egyaránt több világrekord köthető a nevéhez, az ezekről az eredményekről írt könyvei pedig rangos díjakat söpörtek be. Na de mit tehet egy ilyen kimagasló  kalandor ezek után? Hát újabb kihívásokat keres és szembenéz démonaival.

     A szembenézés a Túlélés Törvényei című sorozat első részében történt meg, amikor is a balesete helyszínére tért vissza megint csak ejtőernyővel, hogy túléljen 7 napot a kegyetlen sivatagban. A műsor olyannyira extrém volt, hogy a nézettség hamar az egekig szökött, így sorra jöttek az új epizódok, melyek újabb és újabb durvábbnál durvább jeleneteket tartogattak a fotelban ülő egyszeri embernek, aki még a lakásába tévedő bogártól is szívrohamot kap, nehogy meg is egye azt. A műsornak azonban ez a szintű határfeszegetés lett a veszte, ugyanis 2007-ben kiderült: a jelenetek nagyja megjátszott, Bear rendes ennivalót kap, ráadásul minden lépését orvosok és túlélési szakértők kísérik. Egy ilyen botrány könnyen tönkretehet karriereket(bár manapság nem ez a jellemző), de Bear Grylls, ha veszített is népszerűségéből, de továbbra is népszerű maradt, sőt megújította profilját azzal, hogy a Brit cserkészszövetség főcserkésze lett, ezzel komoly elismerésre téve szert, és belekezdett sikerkönyvek írásába is.

     Bear Grylls írói munkássága szerteágazó, de a legtöbb könyvét jellemzi a populizmus. Túléléshez tanácsokat adó könyvei közvetlen stílusban íródtak és nem egy poén van a szövegben elrejtve, de maguk a témák is az átlagembernek szólnak. Alapvető trükkökről van ezekben a könyvekben szó, például sátorállítás, vagy tűzrakás. Ezen kívül vannak könyvei amik saját kalandjait mesélik el önéletrajz szerűen, ezek a könyvei elég ösztönző hatásúak, valószínűleg sokan vállalkoztak izgalmas túrákra vad tájakon egyik kötet elolvasása után. Végül pedig vannak Bear azon könyvei melyek a Túlélés törvényeihez hasonlóan megosztóra sikeredtek: A kalandregények. Ezek a rövid és sablonos történetek alig burkoltan Bear Gryllsről szólnak( a főhős neve Beck Granger mondogramja egyezik Bearével és ő is a túlélés mestere), aki mindenféle extrém kalandba keveredik a világ több pontján. Ezek a könyvek igazából szórakoztatásra megfelelnek, de semmi mélységük és látható, hogy a "nyúzzunk le a rókáról még egy bőrt" elv alapján születtek.

     Mindent összevetve tehát látszik, hogy Bear Grylls közel sem egy kókler, inkább egy példakép, egy sokszínű ember, így lenézni nem célszerű, de a legnagyobb rajongóinak is be kell ismerni, hogy  kedvencük is csak egy ember akire, mint oly sok egyszerű emberre, hatott a hírnév csábítása és emiatt néha feladta elveit, küldetéstudatát.

     Játssz kicsit el a gondolattal: Egy befolyásos nőcsábász tiszt vagy egy diktatúrában, aki csak úgy maradhat a pozíciójában, vagy szerezhet több befolyást, ha a titkosrendőrséget hatékonyan tudja segíteni, ennek pedig alapvető feltétele a minél több információ összegyűjtése. Ebben a helyzetben mit tennél? Mi lenne szerinted a legjobb módszer rangos diplomaták és tisztek kínzás nélküli kivallatására? Egy bordélyházra gondoltál? Nem csoda, hogy nem, pedig Reinhard Heydrich fejében pontosan ez a kissé morbid ötlet fogalmazódott meg az 1930-as években.

     Az 1930-as évekre hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, mint valami konzervatív prűd korszakra, pedig ezt cáfolja az, hogy nem is egy jövedelmező bordélyház üzemelt Európa nagyobb városaiban. Ezek egyike az ekkoriban alapított berlini luxusbordélyház, a Salon Kitty volt ami nevét az ottani madame Katharina Zammit, ismertebb nevén Kitty Schmidt után kapta. Schmidt azonban nem csak sikeres üzletasszony volt, hanem náciellenes is volt, így az idő előrehaladtával egyre többször vitetett ki pénzt Angliába 1939-ben pedig maga is távozni akart a diktatúrából, azonban vesztére nem ismert behatóan egy férfit, aki pedig állítólag a Salon Kitty gyakori látogatója volt, Reinhard Heydrichet.

     Reinhard Tristan Eugen Heydrich feladatát szürke eminenciás volt, a háttérben titokban munkálkodott és alacsonyabb rangja ellenére a náci párt szinte minden tagja felett állhatott volna, hiszen még saját főnökéről, Himmlerről is rengeteg információt gyűjtött,  és gyakorlatilag az ötletek javát ő ültette el Himmler fejében. Beosztása ellenére, vagy pont emiatt egyáltalán nem nevezhető szürke egyéniségnek. Katonai képzését, akárcsak a tiszti iskolát könnyedén elvégezte, értékelése pedig kitűnő volt, olimpiai szintű vívó volt, hegedűművészként, és pilótaként is tevékenykedett, bármibe is fogott hamar a mezőny élén találta magát. Temérdek előnyös tulajdonsága mellett azonban volt két hibája is, egyik a nők iránti féktelen vágya volt, a másik pedig az érzéketlensége volt, ami viszont érdekes módon nem párosult szadizmussal. Nem élvezte a kínzást, mások tönkretételét, viszont ha a cél azt kívánta hezitálás nélkül eltüntetett bárkit az útjából. Karrierje személyiségéhez hasonlóan érdekes volt. Tengerésztiszt lehetett volna, ami akkoriban a  csúcsok csúcsa volt, de vesztére elcsábított egy előkelő hölgyet, persze nem családalapítás és elköteleződés céljából, pusztán szórakozásból, emiatt pedig sohasem lehetett tengerész. Ezek után ismerkedett meg a nácikkal és bár még a Mein Kampfot sem olvasta el, a nácizmus elveivel pedig csak részben értett egyet, egyből meglátta az előrelépés lehetőségét az SS-en belül. Csalódnia nem is kellett ugyanis egy leleményes tervnek hála, melyben felvázolta egy jól működő hírszerző szolgálat konstrukcióját, így hamarosan a terv meghallgatójának, Himmlernek a helyettese lett és a kezébe került lényegében a teljes hírszerzés és a Gestapo.

     Erre a veszélyes férfira kellett volna jobban figyelnie Kitty Schmidtnek, mivel a pénze kicsempészéséről és meneküléséről szövögetett terve hamar Heydrich tudomására jutott 1939-ben. Az SS tiszt természetesen lemészárolhatta volna embereivel az egész személyzetet de jobb ötlete támadt. Megzsarolta a madame Kittyt, hogy dolgozzon neki, ha élni akar és még az üzletét is viheti tovább. A megrémült nő természetesen azonnal  beadta a derekát és ez a Salon Kitty radikális átalakulását eredményezte. A személyzet tagjait Gestapo tagokra cserélték, az örömlányokat pedig a legvonzóbb több nyelven beszélő beszervezett ügynökök közül válogatták ki, a szobákba pedig kamera és mikrofon került. Felmerülhet a kérdés, hogy egy ilyen bizarr terv mégis hogyan működhet? Mégis ki fecsegne ki fontos információkat holmi cédáknak? A válaszok pedig rövidek: A terv magas hatásfokkal működött, a diplomaták és tisztek pedig az alkoholtól oldott nyelvvel bármit elmondtak az "ártalmatlanul kíváncsiskodó" szépségeknek.

     A Salon Kitty sikere minden várakozást felülmúlt. Hamar kiderült ki mit titkol, ki a tégla a rendszerben, ha pedig államtitkok és összeesküvések nem derültek ki egy kuncsaft által, akkor  kiderültek annak aberrációi, melyeket a náci törvények alapján büntetni lehetett. Fecsegett a nőknek az olasz külügyminiszter, Ciano,Tisó a szlovák miniszterelnök, de kiderült például, hogy a propagandaminiszter, Joseph Goebbels asszonyát hanyagolva inkább leszbikus nőkkel töltötte szabadidejét, azonban a két legemlékezetesebb kuncsaft egy francia diplomata volt, aki kakasnak öltözve kergette a lányokat előjáték gyanánt és a román katonai attasé aki rendszeresen felkereste kedvenc hölgyét, hogy az keményen megkorbácsolja. Ezen információk pedig később aranyat értek, ha valamelyik vendég a későbbiek során nem értett egyet Hitler, de még inkább Heydrich elképzeléseivel.

     A Salon Kitty azonban nem maradhatott a végtelenségig működésben. A háború továbbterjedt, Berlint egyre kevesebben keresték fel bűnös élvezetekért, így a vállalkozás egyre kevesebb figyelmet kapott. Amikor 1942 júliusában bombatámadás miatt az épület súlyos károkat szenvedett átköltöztették új helyre, azonban egy éven belül az SD, a német titkosszolgálat teljesen lezárta a projektet és furcsa módon emberséget tanúsítva hallgatás fejében visszaadták Kitty Schmidtnek a nemrégiben újjáépített Salon Kittyt így a madame tovább üzemeltethette vállalkozását. Schmidt pedig a korábbi menekülési terve ellenére annyira engedelmes lett a nácikkal szemben, hogy még a háború után sem volt hajlandó egyetlen ügynökként funkcionáló alkalmazottját felfedni sem a médiának, sem a hatóságoknak.

     Sokan ismerik az Ossiant kis országunkban. Zenéjük és a banda tagjai köré, azon belül is főleg Paksi Endre köré egy egész kis kultusz épült fel, ráadásul több oldalról, hiszen rajongóik és ellenzőik is számosak. Rajongóik elsősorban három okból szeretik a bandát:

     Az első a leginkább racionális ok, miszerint az Ossian a magyar metál egyik alapítója. Ez még a legvadabb ellenzők által is elismert dolog, ahogy az is, hogy bár az első 2-3 lemezükön érezhető volt a külföldi zenekaroktól való átemelés, mégis élvezhető, színvonalas zenét alkottak. 

     A második ok az Ossian  egyszerűsége. A banda minden száma az egyszerű panellakót szólítja meg, aki szereti a fröccsöt és mivel saját, vagy a környezet hibájából képtelen kitörni a szürkeségből, így Paksi Endre egyszerű, az évek során önismétlővé vált sorairól kell elhinnie, hogy ez nem csak zene, ez egy identitás, egy erős, elszánt, enyhén konzervatív, de mégis lázadó identitás. Hiszen, ha ő már az állandóan erősödő rock seregének katonája, akkor mégis vitte már valamire és majd ha eljő a jó világ amikor a rockerség érték lesz, akkor majd nagy ember lesz belőle.

     Az utolsó ok pedig Paksi Endre maga. Paksi a macis testalkatával, joviális "kedves bácsis" fejével, gyakori esetlenkedésével, az ital szeretetével, munkásokra jellemző stílusával és jellegtelen, de nem képzetlen és hamis hangjával nagyon azonosulható figura tud lenni az emberek számára és pont a hétköznapiságával tűnik ki a sok cicomázott, saját menőségét kihangsúlyozó rocker közül. 

     Az ellenzők okai közül szintén hármat emelnék ki, hogy miért is nevezhető indokoltnak az Ossian jelenlegi karrierjét zuhanórepülésnek tekinteni:

     Először is a korai magas színvonalából a banda hamar lefaragott, hiszen mindenáron meg akarta lovagolni a hamar jött sikert, így minden újabb lemez a korábbi egy kicsit lebutított változata lett, a korral végképp nem haladtak, saját stílust pedig nem alakítottak ki, ami egy friss bandánál elnézhető, azonban egy több évtizede  aktív bandánál megbocsájthatatlan.

     Másodszor, az Ossian végtelenül egyszerű, már már ostoba tartalmát tekintve. A dalszövegeknek három típusa van. Van a legjobb, ami mondanivalót közöl és a hangszeres zene maga csak a komoly tartalom élvezhetősége miatt van. Aztán ott a másik jó megoldás, az amikor a szövegnek nincs túl nagy mondanivalója, de nem is akar semmi világmegváltót közölni, így egy a fülnek és nem pedig az agynak szóló kellemes élményként is definiálható. Végül pedig ott a 3. csoport, amibe az Ossian is tartozik, ami erőlködve próbál mondanivalót közölni, de amit mond az nem valódi tartalom pusztán kliséhalmaz.

     Harmadszor pedig: Mondjuk ki, Paksi Endre egy proli. Hírhedtté vált Márhívós, Szemszélű lányos fellépése tökéletesen példázta, hogy mennyire tiszteli a rajongóit, mennyire fontos neki valójában a mértéktartó bölcs hazafi szerep, nyilatkozataiból pedig szintén a Szomszédokon felnőtt és Barátok közt-re átnevelt "Panel Péter" sejlik fel. Ha pedig már nyilatkozatok, el is érkeztünk a jelen írás tárgyához, Paksi Endre legújabb posztjához,mely így szól:

"Sziasztok, nagyon szép hétvégét mindenkinek, nekünk már megvan!!!...:) A pénteki, fantasztikus hangulatú Felvidéki koncert után teljesen véletlenül vettük észre, hogy a 4 éve megjelent "Ha Te ott leszel velem" című dalunk hivatalos feltöltése 2 millió 4 ezerhttps://www.youtube.com/watch?v=CZjpknC8un4 , valamint egy másik, rajongói verziója 1 millió 99 ezer https://www.youtube.com/watch?v=ndLKQBd7V5M megtekintés felett jár!!!...:) Ez a 3 millió százezer feletti szám csodálatos eredmény számunkra, köszönjük!!! A dal most átvette a legnézettebb Ossian szám pozicióját az 1990-ben megjelent, szintén 3 millió feletti és számunkra szintén nagyon kedves "Éjféli lány" https://www.youtube.com/watch?v=hV5mJTOD-Lc előtt!!! Ezzel Ti adtátok meg a méltó választ azoknak a folyamatosan, kampány-szerűen gyalázkodóknak, akik szerint "1994 óta nincs Ossian", illetve "1994 óta minden sz..r, amit csinálunk"...:) Csak nagyon csendesen jegyezném meg, hogy ezek és az ehhez hasonló támadások, azért is "mókásak", mert 1994 előtt - a gitárszólók, technikai díszítések és néhány riff kivételével - én írtam a dalokat zeneileg-szövegileg...valamit az illetők nagyon rosszul tudnak...:)Nem értem, hogy egyesek miért nem tudják lezárni a múltat és békében élni...elnézést, de ez már régóta bennem volt, üdvözlet mindenkinek: Paksi Endre"

     Nos, kezdjük is az elemzést a legelején. Paksi Endre ugyanis láthatóan hadilábon áll a matekkal. Adott az Éjféli lány című szám, melynek több mint 3 millió megtekintése van. 3 millió különböző megtekintés. Ehhez képest van a "Ha te ott leszel velem", melynek két verziója van fent az interneten és a két verzió összesen rendelkezik 3 millió megtekintéssel. A gond az, hogy 2 külön videó megtekintéseinek a számát nem lehet összeadni és kijelenteni, hogy 3 millió megtekintése van, hiszen ez hazugság, ugyanis jó eséllyel az eredeti verzió 2 millió megtekintője alkotja azt az egy millió embert, aki a másikat is megtekintette, így pedig összesen, nagyon maximum 2 millió kétszázezer ember tekinthette meg a videókat. Ez is szép nagy szám, de bőven kevés ahhoz, hogy az Éjféli lányt letaszítsa a trónról.

     Ha már a matek nem megy Endrének, könnyen feltételezhetnénk, hogy más, humán területekre koncentrálja tudását.és csak emiatt gyengébb a reál tudományokban. Ez azonban nincs így, hiszen az Ossian énekese láthatóan az illemmel és a fogalmazás szabályaival sem ismerkedett túl sokat, de a szellemi érésben is megrekedt egy kamasz szintjén. Paksi ezen posztja eredetileg egy köszönetnyilvánítás akart lenni, melyben ha számolási hibákkal is, de megköszöni a rajongói hűségét és szorgalmát. Egy ilyen üzenet sokféleképpen megfogalmazható, azonban van egy fontos szabály: Ne kezdj vádaskodni és hisztizni köszönetnyilvánítás közben. Könnyen kitalálható ezek után, hogy Endre mit is tett. Hát persze, hogy hisztibe fogott. Mert miért is ne? Hiszen az Ossiannak nem kritikusai vannak, hanem szervezetten működő gyűlölködői(nyilván Soros vagy Putyin szervezi őket, esetleg a szabadkőművesek), akiknek semmiképpen sem lehet igazuk abban, hogy az Ossian régen jobb volt(Mióta gyűlölködés kimondani, hogy régen valami jobb volt? Erről Chester[nyugodjon békében] hisztije jut eszembe az új Linkin lemez kapcán), hiszen régen is a tévedhetetlen Paksi Ender és most is a mostanra már bölcs öreg és persze tévedhetetlen Paksi Endre írja a dalokat, így nonszensz, hogy romlott volna a minőség. Na és persze hátra van a fekete leves, Paksi amolyan végső érve, amire az egész kifut. Szerinte(a poszt alapján) ugyanis, a 3 millió megtekintés garancia a minőségre, hiszen annyi ember csak nem tévedhet. Paksi Endre ezen elméletéről pedig álljon itt végszóként egy nyílt levélnek is tekinthető gondolatom:

Kedves Paksi Endre!

Amennyiben komolyan gondolod, hogy a 3 millió megtekintés garancia a minőségre, akkor  kérlek ismerd be, hogy Kis Grófo hírhedt dalai, vagy éppen Flour Tomi Mizuja klasszisokkal minőségibb zene, mint bármelyik általad írt dal, hiszen ugyanazon országból származik, ugyanazon nyelven íródott és mégis sokszorosan több megtekintést ért el, ez pedig nem lehet véletlen igaz? Amennyiben viszont tartod magad ahhoz, hogy Kis Grófo és Flour Tomi nem a minőségi zenéiről híresek akkor gondolkozz el, hogy vajon a te 3 millió megtekintőd nem lehet ugyanolyan ízlésficamos, mint Kis Grófo 30 milliója?

Tisztelettel(khm)

A BölcsAce blog szerkesztője

Astrid Lindgren: Juharfalvi Emil sorozat

     Akárcsak oly sok ember, én is fiatalon, általános iskola első éveiben kezdtem szórakozás céljából könyveket olvasni. Akkoriban persze sokszor csúfolás volt az önként olvasó gyerek jutalma, hiszen ki olyan bolond, hogy a kötelező tankönyveken kívül bármit is elolvas? Hát én úgy döntöttem gyerek fejjel, hogy én elolvasok mást is. Döntésemet segítette, hogy valami kisebb jelentőségű ünnepnapra megkaptam ajándékba az Astrid Lindgren(Harisnyás Pippi írója) által írt Juharfalvi Emil még egyszer című könyvet. Végül a könyv megszerzése után 1-2 hónappal kezdtem csak neki olvasni, persze kizárólag otthon, nem akartam, hogy netán strébernek tartsanak.

     Alighogy belekezdtem a könyvbe meglepődve tapasztaltam, hogy szinte beszippantott a történet és hiába nem az első kötettel kezdtem az olvasást az előzmények ismerete nélkül is tökéletesen élvezhető volt. A kötetek ugyanis nem egymásra épülnek, csak a szereplők állandók. Adva van a címszereplő az örök csínytevő Emil akinek két híressé vált eszköze a "sapkója" és a "puskója", és jajj a közelében lévőknek ha ez a két dolog nála van. Emil azonban nem egyedül él. Engedékeny, szorgalmas anyja, szigorú apja, a főhőstől minden rosszat eltanuló kishúga, és a család szolgálója, a cserfes Lina szinte minden történetben felbukkan, nem egyszer pedig egyikük a csínytevés áldozata.A sokféle szereplőnél pedig csak a csínytevések száma nagyobb és ez a könyv legnagyobb erőssége is. Hiába azonosulható nagyon Emil karaktere, ez mit sem érne, ha az író nem tudna fejezetről fejezetre újabb ötletes történetekkel előállni, de persze ez végig sikerül neki.Szívesen írnék példákat, hogy mik történnek a könyvek lapjain, de bűn lenne lelőni egy poént is, mindenki olvassa el maga.

     Ahogy az gondolom mindenki számára kiderült a Juharfalvi Emil még egyszer után hamar beszereztem a sorozat többi kötetét is, azokban sem csalódtam. Az első kötet még kevésbé humoros mint a többi, aminek az egyik oka, hogy itt még Emil is fiatalabb, így nem lenne hihető ha egy-egy komplexebb 3. kötetbeli csínyt eszelne ki ilyen fiatalon. Azért viszont érdemes sorban olvasni a köteteket, hogy láthassuk, hogyan cseperedik  kisiskolássá az az ember aki már több százszor tett rossz fát a tűzre.

     Bár a Juharfalvi Emil sorozat egyértelműen gyerekkönyv azoknak is ajánlatos elolvasni akik anno kihagyták, hiszen felnőtt fejjel egy-egy ilyen könyv fél nap alatt kiolvasható, addig pedig kellemes kikapcsolódást nyújt és remek lehetőséget ad egy kis nosztalgikus kihívásra magaddal szemben: Vajon te voltál olyan talpraesett gazfickó 8 évesen mint Emil? Persze ezt a kihívást csak elveszíteni lehet, de ne bánkódj, mert Astrid Lindgren híres könyvsorozatával pedig csak nyerni lehet!

     Bár a Star Wars 7. része közönségsiker lett, a nézők véleményei nagyon sokfélék volt. Volt aki egyenesen borzalmasnak bélyegezte az új trilógia nyitányát, de voltak akik az előzménytrilógia első két részének borzalmai miatt fellélegeztek, hogy nem is lett ez olyan rossz. Véleményem szerint Az ébredő Erő nem lett rossz film, ami zavaró volt benne az egyedül a legelső film pofátlan másolása volt és az, hogy a nagy nosztalgia miatt nem ismertünk meg igazán semmi újat az univerzumból. A felemás nyitány után aztán jött a Zsivány egyes ami nem csak a halálcsillag terveit, de a legkeményebb kritikusok elismerését is bezsebelte, hiszen teljesen új megközelítésből mutatta be a lázadókat, ráadásul a kényszeres politikailag korrekt filmkészítési útmutatót is a kukába dobták. Ezután jogosan vártuk izgatottan a legújabb híreket a 8. részről, még úgy is, hogy időközben el kellett búcsúznunk Carrie Fishertől, vele együtt pedig az új trilógia egyik történetszálától és legjobb karakterétől, az idős Leiától. A hírek pedig nem is olyan rég megérkeztek, és bár sok információt hoztak, de cserébe a nagy reményeket megnyirbálták. Ha a történethez méltóan akarom kifejezni magam akkor azt kell mondanom: A félelem a sötét oldal felé csábít, de az új résztől még a legtisztább jedi is jogosan félhet az új hírek alapján.

     Félelmünk egyik alapja a film eleje. Az új rész ugyanis közvetlenül Az ébredő Erő után játszódik, így a szokásos, stílusosan az űrbe elúszó összefoglaló szöveg vagy egyáltalán nem lesz a filmben(ami eléggé megtorpedózná az összképet), vagy csak olyan fontos információkat fog közölni, melyek az előző film alatt történtek(de akkor miért nem voltak benne abban a filmben?). A következő félelem oka a karakterekben rejlik. Ugyanis a trilógia nyitánya borzalmasan kevés karakter mutatott be. Van Rey aki zavaróan tehetséges, van Finn aki jó és kicsit ügyetlen, van Poe aki pilóta, Snoke aki hologram, és kedvenc tábornoka aki meg náci. Egyéb információt nem tudtunk meg róluk, valódi részletes ábrázolást csak Hanról és fiáról Ben Soloról azaz Kylo Renről és még minimálisan Leiáról és Chewieról kaptunk. Ez pedig nagyon kevés, hiszen Han halott, Leia ki lesz írva a sztoriból, Chewbacca és Kylo pedig ketten nem képesek elvinni egy trilógiát a hátukon.

     Azonban ezek még csak a régebbi hírek/tapasztalatok voltak voltak és ezeken bárki könnyen túllépett volna egy-két biztató új információ hatására. A fekete leves azonban csak nemrégiben érkezett, ugyanis kaptunk pár új képet az új filmről, amiket érdemes kielemezni. Az elsőn Chewie látható egy a Star Wars univerzumban újonnan megjelenő faj, a Porg egy példányával. Mondhatná az ember, hogy végre, bővül az univerzum, ha nem látná mivel, de sajnos a képet nézve látja. A porgok ugyanis valahogy úgy jöhettek létre, hogy a legtöbb rajongó által megvetett Ewokok a győzelmi mámorban alaposan leitták magukat és vad orgiába csaptak pár tengeri malaccal és pingvinnel. Előre borítékolhatóan a porgok funkció nélküli cukiskodó idegesítő lények lesznek, akiknek céljuk az lesz, hogy amíg nem Poe-t és BB-8-et mutatja a kamera, addig is legyen valami szeretgetni való dolog a képernyőn. Ezek után előre rettegek milyen új kabalát találnak ki a 9. részre.

"Go go Power Rangers!"

     A következő kép hasonló rémülettel tölt el. Ugyanis van "szerencsénk" megpillantani Snoke testőreit is. Mit is tudtunk eddig az uralkodó testőrségéről? Magasan képzett közelharcban járatos harcosok akiket hosszú köpenyük, hosszúkás, csukjára emlékeztető sisakjuk titokzatossá és egyben tekintélyt parancsolóvá tett. Ehhez képest Snokenak mi jutott? Pár középkori páncélú Power Ranger a fejükön egy műanyag tányérral, olyan arcvédővel amiből ember nem lát ki. A komoly gond,hogy ilyen ruházatban maximum a szüzességüket óvhatják meg hatékonyan, az aktuális nagyurat nem. Persze egyből elnevezték őket Birodalmi Gárdistáknak, hiszen ha már a külsejük nevetséges a nevük legyen legalább erőt sugárzó. Egyetlen vigasz, hogy megígérték, hogy ebbe a részben jóval több Snokeot és Luke-ot kapunk, ami ad egy kis reményt, hogy nem siklik ki ez a széria.

     Zárásként pedig még egy gondolat: Még így is nagyon várom a 8. részt és reménykedek, de sajnos, mint látjuk egyre több hír igazolja, hogy nem egy újabb Rogue One-t kapunk hanem egy az 1. a 2. a 6. és a 7. rész legrosszabb tulajdonságait kombináló Star Wars mozit.

     Sokan vannak akik a korra, mint valami érdemre tekintenek, ez nem európai sajátosság, a legprimitívebb törzseknél is megfigyelhető a rangidős tisztelete, hiszen ő már kitanulta az élet minden fortélyát, így tanítója lehet minden fiatalnak. Ez a nézőpont lehet igaz is és nem is. Igaz, mert az élettapasztalat sokat jelent, de vegyük észre, már rég kinőttünk a törzsi civilizációból. Ma már nagyszüleink nem bölcsességük csúcsán 50-60 évesen hunynak el, hanem jóval később amikor már az eszük kevésbé éles. Szóval a modern világban egyértelműen kijelenthető, hogy a kor nem érdem, hanem állapot, állapot melynek van fényes és árnyoldala is. az árnyoldalt pedig rendszeresen ki is használja mindenki aki tudja.

     Magyarországon és minden egyéb öregedő korfájú demokratikus országban van egy íratlan szabály: A politikusnak az öregek kedvére kell tenni. Egyrészt mert egyre több lesz belőlük és képviseletre szorulnak, másrészt mert sajnos a fokozatos leépülés miatt egyre könnyebb rávenni őket, hogy szavazzanak egy adott pártra. Persze mocskos dolog ezt így kihasználni, de valljuk be mindegyik párt ezt teszi ma. Csakhogy a jelenlegi pártok közül messze a Fidesz képes a legprofibb(de nem a legerkölcsösebb) módon megszólítani az öregeket. Az idős békére vágyó ember fél az agresszív, hangos bűnelkövető, furcsa nyelveket beszélő bevándorlóktól, a Fidesz pedig megvédi őket. A kisnyugdíjas fél az átláthatatlan szándékú bonyolult gazdasági érdekek által vezérelt pénzemberektől, Orbán pedig pont az ilyenekből csinál ellenségképet, saját pénzemberei pedig faék egyszerűek, így a nyugdíjasnak sem okoznak komoly fejtörést. A nyugdíjak ráadásul emelkednek, a rezsi csökken, mit kívánhatna még az egyszeri nyugdíjas. Ezzel kellett szembesülnie a Jobbiknak is és a politikában több tekintetben is egyedülálló lépésre szánták el magukat: háborút hirdettek a nyugdíjasok ellen.

     Kérdéses mi játszódhatott le a Jobbik vezetőségi tagjainak(ami lényegében egyedül Vona) fejében amikor kieszelték a Fidesz elleni hadműveletüket, de az biztos, hogy nem a józan ész munkált koponyájukban. A terv ugyanis olyan, mint Hitler keleti offenzívájának terve. Komplex mégis lényegében az erők szétforgácsolását eredményezi. Az egyik szárny kicsinyes presztízsharc, a célpont Tupó bácsi, a Jobbik Sztálingrádja. Itt persze nem a név miatt érezte a vezér, hogy támadni kell, hanem mert ez a nyugdíjas az ősellenség Orbán Viktor nagy tisztelője. Kapóra jött az is, hogy Tupó már nincs a helyzet magaslatán, kezdődő demencia jeleit mutatja. A hadművelet pedig úgy zajlott le, hogy a Jobbik által üzemeltetett N1TV egy riportere felkereste Tupót és feleségét és kérdéseket tett fel nekik. Persze nem ártalmatlan kérdéseket, hanem olyan provokatív , a kívánt választ magukban rejtő kérdéseket, amikkel el lehetett érni, hogy az idős ember kimondja, hogy ő Vonát inkább holtan szeretné látni. Erre persze a Jobbik megrökönyödést színlelt és kijelentették, hogy "Na lám, ilyen idióta öreg a tipikus kormánypárti szavazó, az értelmesek inkább jobbikosok!". Természetesen, mint Sztálingrád ostroma ez is visszafelé sült el.  Tupó bácsin látszott, hogy már nincs a helyzet magaslatán, így nincs sportértéke a kigúnyolásának, ráadásul egy demens ember lejáratása roppant aljas húzás, a Fideszre szavazók idiótának titulálása pedig nem csábít át túl sok szavazót, de ez még csak a kisebbik baj volt. A nagyobbik az volt, hogy a Jobbikra szavazó emberek egy része látta, hogy a párt amit a bizalmával tüntetett ki éppen negatív példaként, ellenségként tünteti fel az ő időkorú szüleit, nagyszüleit, egyszóval minden nyugdíjas ez pedig nem egy embert távolított el a Jobbik soraiból.

     Egy offenzíva kudarca után két dolgot tehet a hadvezér: tanulva az esetből átmehet védekezésbe, hogy feltöltse készleteit, vagy tovább erőlteti a másik szárny offenzíváját. Nem nehéz kitalálni, hogy Vona hogy döntött. A kormánypárti nyugdíjas "Szovjetunió" Sztálingrádja még állt, de volt még lehetőség egy mindent eldöntő harcra, a célpont most a nép kurszkja, a szavazati jog lett. Vona ugyanis rájött, hogy így, öregek nélkül esélyük sincs, hiszen mégiscsak ők az "új erő" így el kellene érni, hogy ne szavazhasson mindenki, persze nem nyíltan, csak úgy burkoltan. Erre a legjobb módszer pedig az volt, hogy felvetették az iskolázottsági cenzust. Amivel nem is lenne akkora baj, tény, hogy vannak olyan műveletlen emberek akik azt sem tudják kire és hogyan lehet szavazni és egy zsák krumpliért bárkit beikszelnek, de lássuk be, ez csak ma van így. A mostani nyugdíjasok fiatal korában, a kommunizmus idején az oktatás inkább párthűségre nevet, mint bölcsességre így sokan nem gondolták fontosnak az elvégzését, inkább fiatalon kitanultak egy mesterséget és szüleik válláról levéve a terhet abból éltek. Ezek az emberek egyáltalán nem voltak ostobák, gyakran ügyesebb döntéshozók voltak mint iskolázott társaik, csak éppen papírjuk nem volt. A Jobbik által javasolt cenzus pedig nem csak a lusta  munkakerülő ostobától venné el a szavazati jogot, hanem a tisztességes szakemberként  megöregedett nyugdíjastól is és ezt bárhogy igyekezett finomítani  pár szóvivő szép retorikával hamar leesett mindenkinek a valóság és a baloldal a kormánnyal és a nyugdíjasokkal közösen fordult a Jobbik ellen, így a jelenbe érkezve az offenzíva kudarca borítékolható.

     Szóval felemás a helyzet ebben a háborúban. Van akinek szimpatikus, hogy Vona fel merte rúgni az íratlan szabályokat, és fiatalos hévvel lázad az eltartásra szoruló régimódi nyugdíjasok ellen, de a legtöbben a nyilvánvaló aljasságot látják a félresikerült kampányban, a jelen pedig őket igazolja. Miként a Tengelyhatalmak szövetsége is széthullott Olaszország, Románia és más államok átállásával, úgy a Jobbik is megkezdte szétesését és sorra hagyják ott a pártot egyre komolyabb nevek, hogy aztán új pártot alapítsanak, vagy csatlakozzanak egy már meglévőhöz, a szavazók pedig követik őket, hiszen egyre ritkább az az ember aki Vona miatt Jobbikos és nem valamelyik sokkalta tehetségesebb beosztottja miatt. 

Linkin Park-Hybrid Theory(2000)

     A Linkin Parkot szerintem minden ma Európában,vagy az USA-ban élő 15-55 éves ember ismeri a Hybrid Theory című első albumukkal egyetemben, hiszen melyik mai 20-30 éves ne tudná eldúdolni az In The End-et vagy a Crawling-t?! Ismertségüket tovább növelte az énekes, Chester Bennington nagy vitákat kavaró öngyilkossága és ezzel rengeteg rekordot megdöntöttek, elcsépelt szavakat használva rocktörténelmet írtak. Na de valóban most, 2017-ben írtak történelmet? Nem lehet, hogy ezt már jóval korábban, egy szimbolikus évben tették meg még fiatal pályakezdő zenészekként amikor még kevesen ismerték őket? Nézzük meg alaposabban a banda és a debütáló album történetét, hogy a szokással ellentétben választ adhassunk a költői kérdésre!

     1996-ot írunk. A grunge már halott, a heavy metal már régimódinak számít, a punk sem a régi már. Akad egy két reményekkel kecsegtető új banda, de valljuk be, aki ekkor volt középiskolás zenei téren nehéz dolga volt. A nagyobb neveket az idősebb korosztály már kisajátította, agyonhypeolt fiatal rockbandából pedig nem volt olyan rengeteg, akik pedig voltak azok kevés újdonságot hoztak a zenébe. ilyen környezetben határozta el Mike Shinoda, a későbbi Linkin Park rappere két társával(Brad Delson,Rob Bourdon), hogy zenélésbe kezd. Amikor az iskola befejeztével sikerült magukhoz csábítani Joe Hahnt és Dave Farrellt megalakult a Xero nevű együttes. Mivel Shinoda csak a rap részekért felelt így bevettek egy Mark Wakefield nevű énekest, akivel nem startolt túl sikeresen a banda. A reménytelenség és az egy helyben topogás miatt a banda hamarosan elkezdett szétforgácsolódni, amit csak az új énekes Chester Bennington 1999-es belépése akadályozott meg és az, hogy a banda megkapta a jóval fantáziadúsabb Hybrid Theory nevet.

     A sima út a sikerhez azonban még mindig a bandától távol helyezkedett el, hiszen nemsokára kiderült, hogy akárcsak a Xero a Hybrid Theory is egy foglalt név már a zeneiparban. Természetesen ez nem akadályozta meg, hogy a banda még 1999-ben kiadja a demóját Hybrid Theory EP címmel. Tehát a banda egy  demóval a háta mögött 0 ismertséggel komoly döntés előtt állt: Mi legyen a sorsuk és mi legyen a nevük? A név végül mint kitalálhattátok Linkin Park lett, a banda sorsáról pedig úgy döntöttek a tagok, hogy a csapat útja a csúcsra fog vinni. Természetesen az EP-n hallható kevés dal nem volt elég egy teljes albumra, így rá kellett kapcsolniuk, hiszen egy új banda mikor is debütálhatna stílusosabban, mint 2000-ben! Végül a sietség kifizetődött és még a minőség rovására sem ment, hiszen 2000 október 24-én kiadták a Hybrid Theory névre hallgató lemezt és innentől már minden simán ment.Vagy mégsem?

     A legendás album kezdetben sokakban kétségeket ébresztett, ugyanis a "régi motorosoknak" nem tetszett, hogy pár fiatal srác akiken se bőrcucc, és még sörényük sincs a régi metalt megszégyenítő lendületű és erejű zenét csináltak amibe ráadásul belekeverték a négerek zenéjének is csúfolt rapet. Persze mint oly sokszor itt se csak az egyik fél volt hibás, a raperek ugyanúgy átkozták Mike Shinodát, ezt a még csak nem is néger rappert aki összeáll hörgő, sikoltozó vadállat rockerekkel. Ez a sokkoló zene az újdonsága miatt meg is kapta a nu metal jelzőt, amiben a nu a new(új) eltorzított alakja. És a kulcsszó tényleg a new volt. A Hybrid Theory annyira új és formabontó volt, hogy az embereknek ha tetszett ha nem, elkezdték venni mint a cukrot, így röpke egy év alatt 4.8 millió példány kelt el belőle. A mainstream média hasonlóan reagált. Nem tudta mit szóljon az albumhoz így végül elhalmozta díjakkal, hiszen a zenei médiára oly jellemző ódzkodott az újdonságoktól, de a tömeg előtt fejet kellett hajtania. A Linkin Park ennek köszönhetően egy Grammyt és az MTV két saját díját zsebelhette be, a jelöléseket nem is számolva.

     A menedzserek persze az addig ismeretlen bandában meglátták a hatalmas vagyon lehetőségét, így azt tették ami nekik és a Linkin Parknak egyaránt a legjobb volt:maximális fokozatba kapcsolták a bandát minden téren. Sorban jöttek a szerződések, hogy az album egyik-másik dala filmek zenéje lehessen, készültek a klipek, szám szerint 5(Ritka,hogy egy albumhoz 1-2-nél több klip készül), melyek közül az In The End és a Crawling klipje lett a legismertebb, de a legfontosabb változás a csapat életében a turnézás jelentette. A kis klubkoncertek a családnak és a barátoknak már a múlté volt, már a nagy Ozzy hívta őket meg az Ozzfestre, sőt egy saját turnéra is volt lehetőség, ahol a Linkin Park ismert rapperekkel lépett fel, mint például Snoop Dogg. A turnék végével mondhatni befejeződött Hybrid Theory története, ezek után a banda már a Reanimation címet viselő remixlemezre és a  Meteroa előkészületeire koncentrált, így célszerű, ha mi is más dologra tereljük a figyelmünket, nevezetesen a Hybrid Theory zenei részére.

     Mitől lesz jó egy album? Az egyéni hangzástól és a valódi tartalmasságtól. Mitől lesz a mainstream közönség által kedvelt egy jó album? A popsongokra jellemző kliséktől. Mitől jó a Hybrid Theory? Attól,hogy képest ezt a látszólagos ellentmondást feloldani. Ha megnézzük az album dalai érzelemből ihletettek és nem nyers logikával próbál rávezetni egy problémára. Chester láthatóan saját gondjait énekli ki minden dalban akárcsak egy popzenész, azonban itt az érzelmek valódiak, nem felszínesek és pont ezért nem simogatják a hallgatót lágyan, hanem a lelkébe vájnak gyors váltásokkal, hangos üvöltésekkel és a hirtelen felbukkanó rapbetétekkel. Van itt szó reménytelenségről, elromlott kapcsolatról, lázadozó szerelmesről és sok más hasonlóról. Paradoxon, hogy minden dal kapcsolódik egymáshoz Chester érzelmi lényében, mégis minden dal teljesen különböző dolgot mond el különböző hangzással, az viszont dupla paradoxon, hogy ennek ellenére mégiscsak minden dal olyan "Linkin Parkos" és mind lendületes. Kicsit kockázatos lépés is volt ez a banda részéről, hiszen  a akkori gyakorlat szerint a hallgatónak kellett volna hagyni egy kis lágy zenével kísért szünetet az album közepén  a két zúzós végpont között. Ezzel szemben a Linkin Park szinte pihenőt sem ad, végigzúzza a 38 percet és csak a végén a Cure for the Itch két és fél percére enyhül meg picit.

     Ezek után végre ideje a tárgyra térni, hogy miért is olyan nagy hatású ez az album, miért is érdemli meg a legnagyobb hatású debütáló album címet. A válasz egyszerű és mégis komplex: Mert csak. Jelen esetben ez nem egy ovis dacos válasza, hanem egy valódi érv, hiszen annyi szempontból ütött hatalmasat a Hybrid Theory, hogy azt megszámolni se lehet, de mégiscsak álljon itt pár: Sok-sok tízezer ember kezdett rockot hallgatni a Linkin Park hatására. Az emberek megismertek egy teljesen új stílust. A rockerek és a rapperek már nem ősellenségek voltak, hanem együtt mentek el a kedvencük koncertjére és közben szinte vérre menő vitákat folytattak, hogy Bennington vagy Shinoda teszi igazán jóvá a Linkin Parkot. A Crawling klipjének hatására ezernyi férfi vallotta be magának, hogy basszus mégiscsak dögösek ezek a darkos piercinges csajok. Szintén a Crawling klip hatására sok-sok srác szőkítette ki a haját és/vagy kezdte el tüskésre zselézni. Rengeteg szigorúan nevelt fiatal lélegzett fel, hogy attól, hogy a szülei miatt nem vehet fel szegecses bőrcuccokat és nem lehet hosszú haja, attól még lehet ugyanolyan kőkemény metálos. Tömegnyi lelki beteg ember tanulhatta meg Chestertől, hogy ha bánt valami nem összekuporodva kell sírni nyálas zenéket hallgatva, hanem a Linkin Parkot bömböltetve ki kell üvölteniük magukból a fájdalmat. Végszóként pedig álljon itt az, hogy sajnálatos módon mint kiderül pont Chester felejtette el legjobban azt amit tanított, hiszen legújabb albumain már az őszinte, lélekből feltörő üvöltés helyett marketingesek és dalírók által kiszámolt kliséket kaptunk, így egy újabb legendát emésztett el saját bánata,úgy járt ahogy a nagy emberek sokszor szoktak: Milliókon segített, de magán nem tudott, családjának pedig csak az őt felváltó ürességet hagyta hátra.

A Hybrid Theory dalai(rákattintással meghallgatható mind):

Papercut

One Step Closer

With You

Points of Authority

Crawling

Runaway

By Myself

In the End

A Place for My Head

Forgotten

Cure for the Itch

Pushing Me Away

     Sok olyan Youtuber  ismert, aki a kezdeti profiljának hamar hátat fordított és egy teljesen más műfajban találta meg a számításait. Az ilyen hirtelen váltásnak számtalan oka lehet. Van aki puszta lájkéhségből, van aki pont a mainstreammé válás elkerülés végett vált, de ismerünk példát arra is, hogy valaki áttér az őt valójában érdeklő témákra a korábbi karrierje népszerűségének ellenére is(például FreddyD). A csatornájuk profilját radikálisan átalakító videókészítők közül pedig az egyik legismertebb vitathatatlanul PamKutya.

     Pamék története 2010 nyarára nyúlik vissza, amikor is a még ismeretlen csatornára kikerült egy nem túl jó felbontású és nem is túl humoros videó Pamról, a kutyáról aki gazdája tolmácsolásában bemutatja otthonát és mindennapi életét. Ezt még elég sok, egyre javuló minőségű és humorú rész követte, a 21. részben pedig megmutatkozott a csatorna készítőinek zenei paródiákhoz való tehetsége. MC Pam és MC Csirke dala jó paródiája volt a gengszter rapnek, felvonultat minden tipikus klisét, az agresszió dicsőítésétől kezdve a zenész állandó önmagára való hivatkozásáig.

    Nem sokkal ezután( 25. rész) pedig megtörtént a nagy váltás, ugyanis a legelső Pam rész után alig több mint egy évvel felkerült a csatornára egy zeneparódia. A kifigurázás alanya pedig az addigra már majdnem feledésbe merült VV Béci borzalmas dala volt. Sokaknak egyből az Irigy Hónaljmirigy ugrott be a paródiáról, azonban a szemfülesebbeknek már itt feltűnt  a két csapat közti fő különbség: Míg az IHM gyakran teljesen téma nélküli szövegeket és csak arra figyel, hogy a szótagszám és a hangzás passzoljon az eredetivel, addig Béla és Pista(a PamKutya triójának két emberi tagja) ügyeltek rá, hogy alkotásuk kellően aktuális és kritikus legyen. A dal témája a celebek lájkvadász viselkedése lett,ami adta magát VV Béci kapcsán, és ennek, valamint az eredeti dal ismertségének köszönhetően a PamKutya csatorna első, egy létező szám zenei alapjait használó paródiájuk nagy sikert aratott( a videó nézettsége mára meghaladja a 4.300.000-et). Az áttörést jelentő videó azonban még messze állt a legújabb alkotásoktól. Az ének néhol kicsit hamiskás, a klip még kezdetleges, viszont ami már ekkor is jelen volt, az a jól adagolt humor.A VV Béci - A legnagyobb PARÓDIA! minden poénja és újító megoldása természetesen nem írható le, de a dal címére kattintva átélhető.

     A hirtelen jött siker megrészegít, ahogy a mondás tartja, de  Béla és Pista bebizonyította, hogy ez nem mindig igaz. Nem csak országos, de világviszonylatban is előkelő nézettségüket nem használták fel egy manipulatív vállalkozás felépítésére, mint Tibiatya és a minőségből sem adtak alább, mint az IHM és ez dicséretes. Az pedig még inkább, hogy még csak hátra se dőltek a hírnév mámorától, hanem egyre tovább fejlődtek. Bár ez a fejlődés az aranyos kutya, Pam szinte teljes kizárásával járt, de megérte, ugyanis a két youtuber nem csupán a hangját képezte már a fülnek kellemes szintre, de a klipkészítés minden trükkjét megtanulva a legnagyobb magyar bandákat megszégyenítő képi anyagokat állítottak össze. A klip és az énekhang vizsgálgatása azonban olyan, mintha a diónak csak a külső csonthéját vizsgálgatnánk az igazi értéket jelentő belsőt figyelmen kívül hagyva, tehát ideje rátérni arra ami a "csak" jó első paródiájuk utáni próbálkozásokat zseniálissá tette. A képzeletbeli dió belsejében pedig a dalszövegek vannak, melyek főként a mai Magyarország problémáit mutatják be. Szó van itt alkoholizmusról, a játékszenvedélyről, a fiatalság telhetetlenségéről, az ész nélküli kölcsönfelvételről és legutóbbi művükben a rendőrség gyorshajtókhoz való viszonya is terítékre kerül. Ezek mind olyan témák, melyekről rengeteg többdiplomás szakember mond véleményt heti rendszerességgel és ír változó színvonalú tanulmányokat róluk, de mind a nyilatkozatok mind a tanulmányok hosszadalmasak, kevéssé lényegre törők, ráadásul nem rímelnek, így az átlag emberhez nem érnek el. Ezzel szemben Pamék videói nem egyszer kilencmilliós(!) nézettséggel mutatnak be egy-egy témát, kiemelve annak lényegét és így a popzenék nyálkás rózsaszín burkában gondolatébresztő rímeket juttatnak be több millió ember fejébe. Például a borzalmasan felszínes Despacito remek paródiájával a valaha készült talán legjobb görbe tükröt mutatták a rendőrök arcába.

     A népszerű és mégis minőségi videók alkotója elkerülhetetlenül szembesül előbb utóbb azzal, hogy a rajongók már nem csak az új videót várják türelmetlenül, hanem egyre többet meg akarnak tudni a hirtelen hírességgé vált ember magánéletéről is, ezzel elérve azt az érzést, hogy kicsit nekik is közük van a sikeres karrierhez. Ez a jelenség már párezres nézettségű youtubereknél is jelentkezik, szóval hatványozottan elkerülhetetlen volt ez Paméknál. A csatorna kezdeti időszaka végig Pam életével foglalkozott, így azt nem is igényelte annyira a közönség, na de mi van Pistával és Bélával? Kik ők? Miket csinálnak szabadidejükben? Mi az élettörténetük? Oldalakon lehetne sorolni még a nekik feltett kérdéseket és soha többet nem készülne videójuk, ha minden kérdésre egyesével válaszolnának, ezt ők is tudták elég hamar, így 2016 februárjában útnak indították legújabb videósorozatukat, a Pamkutya kalandokat. Az eddigi 15 kalandozós videójuk mindegyikében valami különleges dolog történik a két jó baráttal és videós társsal. Vagy valami népszerű helyre mennek el(foci VB), vagy egy ismert híresnek mondható emberrel találkoznak és csinálnak vele érdekes dolgokat, vagy pedig valami extrém kalandban vesznek részt, mint a tankvezetés.

     Jelenleg tehát ez a PamKutya youtube csatorna rövid története és jellemzése. Már eddigi teljesítményükért is bőven méltóak az elismerésre és arra, hogy akár a tíz legjobb magyar youtube csatorna közé sorolja őket bárki ízléstől függetlenül, de ahogy őket ismerem ez még csak a kezdet. Ha eddig nem gyakorolt rájuk negatív hatást a népszerűség és közvetlen, mégis szerény videósok tudtak maradni, akkor ezután is ez lesz rájuk jellemző jó eséllyel, az egyre minőségibb és szórakoztatóbb videóikat látva pedig csak két kérdés fogalmazódhat meg a csatorna követőiben:

Van-e felső határa a zeneparódiáknak és, ha igen akkor Pamék hány rész múlva érik azt el?

Ha angol nyelvterületen születnek, akkor vajon hány százmilliós nézettségük lenne?  

A mai napon elindult a BölcsAce blog!

Hogy mi a célja? Egy bölcsész hallgató szemével bemutatni, elemezni és amennyire lehetséges objektíven elemezni politikát, kultúrát, társadalmat és sok egyéb témát.

Ha szeretsz olvasni, gondolkodni és megvitatni a mindennapjainkat is érintő témákat és nem igényled a vicces cicás posztokat, a celebek mindennapi életének követését, akkor ez egy neked való blog.

Kellemes olvasást és jó gondolkodást!