Sokan vannak akik a korra, mint valami érdemre tekintenek, ez nem európai sajátosság, a legprimitívebb törzseknél is megfigyelhető a rangidős tisztelete, hiszen ő már kitanulta az élet minden fortélyát, így tanítója lehet minden fiatalnak. Ez a nézőpont lehet igaz is és nem is. Igaz, mert az élettapasztalat sokat jelent, de vegyük észre, már rég kinőttünk a törzsi civilizációból. Ma már nagyszüleink nem bölcsességük csúcsán 50-60 évesen hunynak el, hanem jóval később amikor már az eszük kevésbé éles. Szóval a modern világban egyértelműen kijelenthető, hogy a kor nem érdem, hanem állapot, állapot melynek van fényes és árnyoldala is. az árnyoldalt pedig rendszeresen ki is használja mindenki aki tudja.

     Magyarországon és minden egyéb öregedő korfájú demokratikus országban van egy íratlan szabály: A politikusnak az öregek kedvére kell tenni. Egyrészt mert egyre több lesz belőlük és képviseletre szorulnak, másrészt mert sajnos a fokozatos leépülés miatt egyre könnyebb rávenni őket, hogy szavazzanak egy adott pártra. Persze mocskos dolog ezt így kihasználni, de valljuk be mindegyik párt ezt teszi ma. Csakhogy a jelenlegi pártok közül messze a Fidesz képes a legprofibb(de nem a legerkölcsösebb) módon megszólítani az öregeket. Az idős békére vágyó ember fél az agresszív, hangos bűnelkövető, furcsa nyelveket beszélő bevándorlóktól, a Fidesz pedig megvédi őket. A kisnyugdíjas fél az átláthatatlan szándékú bonyolult gazdasági érdekek által vezérelt pénzemberektől, Orbán pedig pont az ilyenekből csinál ellenségképet, saját pénzemberei pedig faék egyszerűek, így a nyugdíjasnak sem okoznak komoly fejtörést. A nyugdíjak ráadásul emelkednek, a rezsi csökken, mit kívánhatna még az egyszeri nyugdíjas. Ezzel kellett szembesülnie a Jobbiknak is és a politikában több tekintetben is egyedülálló lépésre szánták el magukat: háborút hirdettek a nyugdíjasok ellen.

     Kérdéses mi játszódhatott le a Jobbik vezetőségi tagjainak(ami lényegében egyedül Vona) fejében amikor kieszelték a Fidesz elleni hadműveletüket, de az biztos, hogy nem a józan ész munkált koponyájukban. A terv ugyanis olyan, mint Hitler keleti offenzívájának terve. Komplex mégis lényegében az erők szétforgácsolását eredményezi. Az egyik szárny kicsinyes presztízsharc, a célpont Tupó bácsi, a Jobbik Sztálingrádja. Itt persze nem a név miatt érezte a vezér, hogy támadni kell, hanem mert ez a nyugdíjas az ősellenség Orbán Viktor nagy tisztelője. Kapóra jött az is, hogy Tupó már nincs a helyzet magaslatán, kezdődő demencia jeleit mutatja. A hadművelet pedig úgy zajlott le, hogy a Jobbik által üzemeltetett N1TV egy riportere felkereste Tupót és feleségét és kérdéseket tett fel nekik. Persze nem ártalmatlan kérdéseket, hanem olyan provokatív , a kívánt választ magukban rejtő kérdéseket, amikkel el lehetett érni, hogy az idős ember kimondja, hogy ő Vonát inkább holtan szeretné látni. Erre persze a Jobbik megrökönyödést színlelt és kijelentették, hogy "Na lám, ilyen idióta öreg a tipikus kormánypárti szavazó, az értelmesek inkább jobbikosok!". Természetesen, mint Sztálingrád ostroma ez is visszafelé sült el.  Tupó bácsin látszott, hogy már nincs a helyzet magaslatán, így nincs sportértéke a kigúnyolásának, ráadásul egy demens ember lejáratása roppant aljas húzás, a Fideszre szavazók idiótának titulálása pedig nem csábít át túl sok szavazót, de ez még csak a kisebbik baj volt. A nagyobbik az volt, hogy a Jobbikra szavazó emberek egy része látta, hogy a párt amit a bizalmával tüntetett ki éppen negatív példaként, ellenségként tünteti fel az ő időkorú szüleit, nagyszüleit, egyszóval minden nyugdíjas ez pedig nem egy embert távolított el a Jobbik soraiból.

     Egy offenzíva kudarca után két dolgot tehet a hadvezér: tanulva az esetből átmehet védekezésbe, hogy feltöltse készleteit, vagy tovább erőlteti a másik szárny offenzíváját. Nem nehéz kitalálni, hogy Vona hogy döntött. A kormánypárti nyugdíjas "Szovjetunió" Sztálingrádja még állt, de volt még lehetőség egy mindent eldöntő harcra, a célpont most a nép kurszkja, a szavazati jog lett. Vona ugyanis rájött, hogy így, öregek nélkül esélyük sincs, hiszen mégiscsak ők az "új erő" így el kellene érni, hogy ne szavazhasson mindenki, persze nem nyíltan, csak úgy burkoltan. Erre a legjobb módszer pedig az volt, hogy felvetették az iskolázottsági cenzust. Amivel nem is lenne akkora baj, tény, hogy vannak olyan műveletlen emberek akik azt sem tudják kire és hogyan lehet szavazni és egy zsák krumpliért bárkit beikszelnek, de lássuk be, ez csak ma van így. A mostani nyugdíjasok fiatal korában, a kommunizmus idején az oktatás inkább párthűségre nevet, mint bölcsességre így sokan nem gondolták fontosnak az elvégzését, inkább fiatalon kitanultak egy mesterséget és szüleik válláról levéve a terhet abból éltek. Ezek az emberek egyáltalán nem voltak ostobák, gyakran ügyesebb döntéshozók voltak mint iskolázott társaik, csak éppen papírjuk nem volt. A Jobbik által javasolt cenzus pedig nem csak a lusta  munkakerülő ostobától venné el a szavazati jogot, hanem a tisztességes szakemberként  megöregedett nyugdíjastól is és ezt bárhogy igyekezett finomítani  pár szóvivő szép retorikával hamar leesett mindenkinek a valóság és a baloldal a kormánnyal és a nyugdíjasokkal közösen fordult a Jobbik ellen, így a jelenbe érkezve az offenzíva kudarca borítékolható.

     Szóval felemás a helyzet ebben a háborúban. Van akinek szimpatikus, hogy Vona fel merte rúgni az íratlan szabályokat, és fiatalos hévvel lázad az eltartásra szoruló régimódi nyugdíjasok ellen, de a legtöbben a nyilvánvaló aljasságot látják a félresikerült kampányban, a jelen pedig őket igazolja. Miként a Tengelyhatalmak szövetsége is széthullott Olaszország, Románia és más államok átállásával, úgy a Jobbik is megkezdte szétesését és sorra hagyják ott a pártot egyre komolyabb nevek, hogy aztán új pártot alapítsanak, vagy csatlakozzanak egy már meglévőhöz, a szavazók pedig követik őket, hiszen egyre ritkább az az ember aki Vona miatt Jobbikos és nem valamelyik sokkalta tehetségesebb beosztottja miatt.