Játssz kicsit el a gondolattal: Egy befolyásos nőcsábász tiszt vagy egy diktatúrában, aki csak úgy maradhat a pozíciójában, vagy szerezhet több befolyást, ha a titkosrendőrséget hatékonyan tudja segíteni, ennek pedig alapvető feltétele a minél több információ összegyűjtése. Ebben a helyzetben mit tennél? Mi lenne szerinted a legjobb módszer rangos diplomaták és tisztek kínzás nélküli kivallatására? Egy bordélyházra gondoltál? Nem csoda, hogy nem, pedig Reinhard Heydrich fejében pontosan ez a kissé morbid ötlet fogalmazódott meg az 1930-as években.

     Az 1930-as évekre hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, mint valami konzervatív prűd korszakra, pedig ezt cáfolja az, hogy nem is egy jövedelmező bordélyház üzemelt Európa nagyobb városaiban. Ezek egyike az ekkoriban alapított berlini luxusbordélyház, a Salon Kitty volt ami nevét az ottani madame Katharina Zammit, ismertebb nevén Kitty Schmidt után kapta. Schmidt azonban nem csak sikeres üzletasszony volt, hanem náciellenes is volt, így az idő előrehaladtával egyre többször vitetett ki pénzt Angliába 1939-ben pedig maga is távozni akart a diktatúrából, azonban vesztére nem ismert behatóan egy férfit, aki pedig állítólag a Salon Kitty gyakori látogatója volt, Reinhard Heydrichet.

     Reinhard Tristan Eugen Heydrich feladatát szürke eminenciás volt, a háttérben titokban munkálkodott és alacsonyabb rangja ellenére a náci párt szinte minden tagja felett állhatott volna, hiszen még saját főnökéről, Himmlerről is rengeteg információt gyűjtött,  és gyakorlatilag az ötletek javát ő ültette el Himmler fejében. Beosztása ellenére, vagy pont emiatt egyáltalán nem nevezhető szürke egyéniségnek. Katonai képzését, akárcsak a tiszti iskolát könnyedén elvégezte, értékelése pedig kitűnő volt, olimpiai szintű vívó volt, hegedűművészként, és pilótaként is tevékenykedett, bármibe is fogott hamar a mezőny élén találta magát. Temérdek előnyös tulajdonsága mellett azonban volt két hibája is, egyik a nők iránti féktelen vágya volt, a másik pedig az érzéketlensége volt, ami viszont érdekes módon nem párosult szadizmussal. Nem élvezte a kínzást, mások tönkretételét, viszont ha a cél azt kívánta hezitálás nélkül eltüntetett bárkit az útjából. Karrierje személyiségéhez hasonlóan érdekes volt. Tengerésztiszt lehetett volna, ami akkoriban a  csúcsok csúcsa volt, de vesztére elcsábított egy előkelő hölgyet, persze nem családalapítás és elköteleződés céljából, pusztán szórakozásból, emiatt pedig sohasem lehetett tengerész. Ezek után ismerkedett meg a nácikkal és bár még a Mein Kampfot sem olvasta el, a nácizmus elveivel pedig csak részben értett egyet, egyből meglátta az előrelépés lehetőségét az SS-en belül. Csalódnia nem is kellett ugyanis egy leleményes tervnek hála, melyben felvázolta egy jól működő hírszerző szolgálat konstrukcióját, így hamarosan a terv meghallgatójának, Himmlernek a helyettese lett és a kezébe került lényegében a teljes hírszerzés és a Gestapo.

     Erre a veszélyes férfira kellett volna jobban figyelnie Kitty Schmidtnek, mivel a pénze kicsempészéséről és meneküléséről szövögetett terve hamar Heydrich tudomására jutott 1939-ben. Az SS tiszt természetesen lemészárolhatta volna embereivel az egész személyzetet de jobb ötlete támadt. Megzsarolta a madame Kittyt, hogy dolgozzon neki, ha élni akar és még az üzletét is viheti tovább. A megrémült nő természetesen azonnal  beadta a derekát és ez a Salon Kitty radikális átalakulását eredményezte. A személyzet tagjait Gestapo tagokra cserélték, az örömlányokat pedig a legvonzóbb több nyelven beszélő beszervezett ügynökök közül válogatták ki, a szobákba pedig kamera és mikrofon került. Felmerülhet a kérdés, hogy egy ilyen bizarr terv mégis hogyan működhet? Mégis ki fecsegne ki fontos információkat holmi cédáknak? A válaszok pedig rövidek: A terv magas hatásfokkal működött, a diplomaták és tisztek pedig az alkoholtól oldott nyelvvel bármit elmondtak az "ártalmatlanul kíváncsiskodó" szépségeknek.

     A Salon Kitty sikere minden várakozást felülmúlt. Hamar kiderült ki mit titkol, ki a tégla a rendszerben, ha pedig államtitkok és összeesküvések nem derültek ki egy kuncsaft által, akkor  kiderültek annak aberrációi, melyeket a náci törvények alapján büntetni lehetett. Fecsegett a nőknek az olasz külügyminiszter, Ciano,Tisó a szlovák miniszterelnök, de kiderült például, hogy a propagandaminiszter, Joseph Goebbels asszonyát hanyagolva inkább leszbikus nőkkel töltötte szabadidejét, azonban a két legemlékezetesebb kuncsaft egy francia diplomata volt, aki kakasnak öltözve kergette a lányokat előjáték gyanánt és a román katonai attasé aki rendszeresen felkereste kedvenc hölgyét, hogy az keményen megkorbácsolja. Ezen információk pedig később aranyat értek, ha valamelyik vendég a későbbiek során nem értett egyet Hitler, de még inkább Heydrich elképzeléseivel.

     A Salon Kitty azonban nem maradhatott a végtelenségig működésben. A háború továbbterjedt, Berlint egyre kevesebben keresték fel bűnös élvezetekért, így a vállalkozás egyre kevesebb figyelmet kapott. Amikor 1942 júliusában bombatámadás miatt az épület súlyos károkat szenvedett átköltöztették új helyre, azonban egy éven belül az SD, a német titkosszolgálat teljesen lezárta a projektet és furcsa módon emberséget tanúsítva hallgatás fejében visszaadták Kitty Schmidtnek a nemrégiben újjáépített Salon Kittyt így a madame tovább üzemeltethette vállalkozását. Schmidt pedig a korábbi menekülési terve ellenére annyira engedelmes lett a nácikkal szemben, hogy még a háború után sem volt hajlandó egyetlen ügynökként funkcionáló alkalmazottját felfedni sem a médiának, sem a hatóságoknak.