Napjaink nagy divatja a testékszer és a maradandó testmódosítás. Ennek a trendnek számos oka van, egy későbbi írásban tervezem is jobban kibontani a témát, most azonban nem a divat létrejöttéről, hanem annak extrém eseteiről van szó, melyek megkeseríthetik, rosszabb esetben pedig tönkre is tehetik a módosítás alanyának az életét és itt most nem a provokatív tetoválásod miatt beszólogató főnöködről van szó.

     A testmódosításnak sok fajtája van. Enyhébb formája a testékszer, egyszerű szolid piercing a szájban, szemöldökben, orrban vagy egyéb helyeken. Az ilyen beavatkozás nem is igazán testmódosítás, egyedül az általuk okozott apró lyukak miatt nevezhetjük annak őket. Bár külsőre feltűnőek, az általuk okozott seb az ékszer kivétele után hamar begyógyul. Kicsit maradandóbb módosulást okoznak a tágítók, melyek már a 10 milliméteres átmérő felett garantáltan nem gyógyul be szépen összevarrás nélkül. A tágítók leggyakoribb fajtája a fültágító, egy alapból veszélytelen ékszer, gond maximum akkor lehet vele, ha a tágítás túl gyors ütemben történik, vagy nem steril körülmények között történik a behelyezése, de ettől még csak a legritkább esetben okoz komoly kellemetlenséget egy kis fájdalmon túl.

     Az első, már valóban káros testmódosítás a tágítók felhasználása a test más részein. Elég megnézni a száj vagy orrtágítókat. Emelkedjünk felül szubjektív érzéseinken azzal kapcsolatban, hogy esztétikus-e az, ha belelátni valaki szájába, vagy orrába, és koncentráljunk csak az objektív ártalmakra. Egyrészt fülcimpánkhoz képest szánk és orrunk érzékeny és feltűnő terület, így az ott elhelyezett ékszerek kivétele után még varrás esetén is maradnak sebhelyek. Másrészt orrunk az a szerv ami a beszívott levegőből kiszűri a szennyeződéseket, megkötve azokat az orrváladékban, emiatt az elfertőződés esélye magas, a szánkban pedig ugyanez igaz az a nedves és meleg környezet és az ételmaradékok miatt. Harmadrészt a nyál és főleg nátha esetén a takony folyékonyságuk okán bármilyen lyukon át kiszivárognak ha akarjuk ha nem, és amíg az orrlyukadat zsebkendővel be tudod fogni, a szádat pedig be tudod csukni, addig egy üreges tágítóval nem tudsz mit kezdeni.

     Azonban ennél van egy jóval veszélyesebb új divat, melynek még a hosszútávú hatásait sem ismerjük mégis egyre többen  vállalkoznak rá. Ez a szemtetoválás. A szem köztudottan az egyik legérzékenyebb szerv, még lézeres, tehát gép által végzett műtét esetén is figyelmeztetnek a kockázatokra, hiszen egy rossz mozdulat, miatt mélyre ment vágás a szemhártya ideiglenes eltávolítása során akár vakságot is okozhat, ha pedig a szikén egyetlen baktérium is van, szintén a látásunk bánhatja. Ezt a kockázatot azonban hatványozza, ha a szemhártya két rétege közé festéket fecskendezünk be, hiszen egy minimális érzékenység is visszafordíthatatlan gondokat okozhat a szemben(normális tetoválásoknál is előfordul érzékenység, de ilyen esetben kenőcsökkel szépen lassan elmulasztható a gyulladás).

     A szomorú az egészben, hogy az egyre több megvakult ember ellenére a szemtetováltak száma növekszik, legutóbb egy lengyel lány vesztette el a látását ostobasága miatt, mivel a legtöbb ember nem néz utána a kockázatoknak, mielőtt belevág egy ilyen veszélyes testmódosításba. A legnagyobb gond, hogy a szemtetoválók nagy része  semmiféle szemsebész végzettséggel nem rendelkezik, így gyakorlatilag semmivel sem képzettebbek, mint a hétköznapi tetoválók, piercingesek, ez pedig azt jelenti, hogy a szem felépítését maximum felszínesen ismerik, és egy hétköznapi bolti steril fecskendővel juttatják a szembe a festéket nem pedig profi műszerekkel. A legújabb áldozat is emiatt vakult meg, ugyanis a rendelkezésre álló információk szerint a "szakember" túl mélyre szúrt, így festéket juttatott a szem olyan rétegébe is, ahol annak nem szabadna lennie.

     Ilyen esetekben persze lehet azt mondani, hogy "aki ilyen hülye, az meg is érdemli", de a felelősség nem egy személyt terhel. Valóban felelős az is aki bevállalja ezeket az őrültségeket, hiszen senki sem kényszeríti erre, de ezek az emberek jórészt éretlen feltűnési viszketegségben szenvedő emberek, akik emiatt könnyen manipulálhatóak, innentől kezdve pedig maximálisan felelős ezekért az esetekért az a tetováló is, aki 1-2 a szemről szóló írás elolvasása után, a kockázatok és a szakértelem hiányának közlése nélkül vállal ilyen beavatkozásokat. Emellett felelőssége még van a "valósítsd meg önmagad" típusú embereknek is az ember környezetében, ugyanis egy valódi barát egy, amennyiben tisztában van a kockázatokkal, abban az esetben semmiképpen sem támogat egy ilyen ötletet.

     Végszóként csak annyit, hogy én is viseltem sokáig nem is kevés piercinget, a tetoválást bizonyos esetekben az ember pszichéjének szemszögéből kifejezetten hasznos dolognak tartom, de általában érdemes azt a módszert követni, hogy miután kitalálja az ember, hogy valami maradandó dolgot bevállal, várjon egy évet, nézzen utána a lehetséges problémáknak, kérdezze meg az őt jól ismerő embereket a témával kapcsolatban és ha egy év elteltével is ugyanolyan lelkes az ötlet kapcsán, akkor vállalja be bátran.